Egy hajléktalanszállóban dolgozol, ahol az egyik "vendég" a saját apád. Az az ember, akinek sosem voltál több mint egy levélcím, ahová apránként feladhatta élete fikcióját. Levelek egy újabb családból, munkából, börtönbõl, padról, menhelyrõl, gõzölgõ csatornafedélrõl. Egy apa-regény mozaikjai, melynek te vagy a folytatása. Õ az író, egész életében, minden levelében ezt állítja - de te írod meg, a saját regényedben, õt, a kapcsolatot. Mert megélni nem lehet. Egy lehetetlen, mocskos világ, ahol az élet a szeszfolyó partjáról ered. Hajléktalanná züllõ apa és kiszolgáltatott anya, akit a kokain vigasztal, majd végképp elcsitít egy pisztolygolyó. A te utad szeszeken, füveken és porokon keresztül vezet - "soha ne bízz olyanban, aki nem iszik". Azután, a poklon túljutva ugyan akad valamicske fény - de nem sok, nincsen benne semmi eposzi...