Ferike szó szerint a szülei szeme, hiszen a kisfiú szülei vakok – 11 évet átívelõ megható családportré.

Kati és Gyõzõ átlagemberek. Õk is mindennapi gondokkal, a szokásos együttélési nehézségekkel küszködnek. A helyzetük mégsem átlagos, mert világtalan emberpárként gyermeket vállaltak. Ferike egészséges. Születésétõl kezdve két éven át idõnként felvételeket készítettünk náluk, megismételhetetlen helyzetek, belsõ monológok, küzdelmeik sora megmutatásával Szemünk fénye címmel született meg a sikeres filmünk. Tíz jelentõs nemzetközi fesztiválon szerepelt és rangos díjakat, elismeréseket kapott.

Ferike négy évesen kezdi érteni, hogy szülei nem látnak, kameránk elõtt történik a felismerés. 9 - 10 - 11 évesen pedig már a szüleirõl gondoskodás felnõttes gondolatokat is ébreszt. Õ a szülei szeme, szó szerint. Miközben igazán gyerek az iskolában lehet. Ma már együtt énekel az édesanyjával, Gyõzõ pedig a számítógép kezelésében ad át rengeteg tudást kisfiának. Õ pedig segíti szüleit a maga módján, szinte ösztönösen. Hármójuk egymásrautaltsága különösen sajátos és nem problémamentes. Gyakran utaznak, a fõvárosba is, pl. múzeumok, állatkert, ilyenkor Ferike a vakvezetõ (szó szerint), karjába édesapja kapaszkodik, görcsösen.

Kati jelentkezett az országos Nótasztár c. vetélkedõre a döntõig is eljutott. Saját ambícióik is érvényre jutnak úgy, hogy Ferike mindezek szemlélõje és egyúttal tevékeny részese. Ferikére támaszkodnak szülei. Nem egy szokványos gyermekkor az övé, élete nem egy átlagos sors, a különleges körülmények és adottságai is erre predesztinálják õt.